A ZENEKARRÓL

MAGNA CUM LAUDE

A LEGHOSSZABB PERC

Leszállt eléd a gépem,
de most hiába jönnél velem,
mert egy olyan útra léptem,
ahol már röppképtelen
vagyok én,
Kulcsom már kezedben.
Ne kérdezd, hogy miért
adtam át.
Csak repítsen messze most már tiéd.

Ha rám tör az álom, ülj ide lányom
s ne sírj ha fogytán a levegőm.
A jó élet rövid, most a leghosszabb perc jön,
rád kell hagynom a repülőm.

Ha rám tör az álom, nem lesz e világon
ennyire hűséges szeretőm.
A jó élet rövid, de a leghosszabb perc jön,
rád kell hagynom a repülőm.

Vége van, elfogyott
Nincs több időm rád.
Ha már béke van, megszokod,
hogy te leszel a pilóta,
nem én
Kulcsom már kezedben.
Ne kérdezd, hogy miért
adtam át.
Csak repítsen messze most már tiéd.

De ha rám tör az álom, ülj ide lányom
s ne sírj ha fogytán a levegőm.
A jó élet rövid, most a leghosszabb perc jön,
rád kell hagynom a repülőm.

Ha rám tör az álom, nem lesz e világon
ennyire hűséges szeretőm.
A jó élet rövid, de a leghosszabb perc jön,
rád kell hagynom a repülőm.

HOL KAPHATÓ?

Kattints a borítóra!

MAGNA CUM LAUDE

PIROS AZ ALMA

Már vinne az út, célod az éden
Egy porszem szemedbe repül
A remény hajadba túr, sorsod kezében
Ha a szerelmed elmenekült

Most kell az égig üvölts
De senki nincs, aki meghallhatja
Csak egy érett gyümölcs

Piros az alma
Kígyózik lassan lefelé
Te vagy alatta
Rád esik, de ne ess belé
Piros az alma
Mit tehetsz hát, belé harapsz
Ne gondolj arra
Hogy egyedül maradsz

Ízlett nagyon, elzsibbadt a szád
A kisördög megcsiklandozott
Sötét kanyon kúszott alá
S emlékül csábító tüzet rakott

Hát most kell az égig üvölts
De senki nincs, aki meghallhatja
Csak egy érett gyümölcs

Piros az alma
Kígyózik lassan lefelé
Te vagy alatta
Rád esik, de ne ess belé
Piros az alma
Mit tehetsz hát, belé harapsz
Ne gondolj arra
Hogy egyedül maradsz